Tavaszi asztaldísz árvácskákkkal

Tavasz. A megújulás ünnepe. A női energiák virágzása. Ilyentájt a természet mellett, a kreatív energiák is új életre kelnek. Az én kreativitásom legalábbis igencsak megújult az elmúlt hónapokban, erősebben fogalmazva: felébredt hamvaiból. Tudom mindez furcsának hangozhat egy olyan személytől, akinek a bejegyzései többnyire a kreatív létélmény megélését szolgálják, de valóban így történt. Az elmúlt években az alkotás öröme elhagyott, s ha néhanapján mégis felbukkant az életemben, egyszerűen az ólmos fáradtság nem engedte, hogy átadhassam magam a flow-nak. Mint, azt sokan tudjátok az életem csendesebb, lassabb korszakát élem, amit elképesztően élvezek. Ennek köszönhetően pedig úgy érzem a kreativitás is visszaköltözött az otthonába, de teljesen más szellemben, mint annak előtte.

Jelenleg nagyon szeretek úgy létrehozni egy alkotást, hogy ne kelljen sok mindent beszereznem hozzá. Vonz, hogy újjáépítsek valamit, ami már egyébként is itt volt. Inspirál az egyszerűség, a letisztultság, a nyugalom. Törekszem rá, hogy minél kevesebb dolgot kelljen megvásárolnom. Onnantól kezdve, hogy kocsiba kell ülnöm és több helyszínt érintve, hosszasan utazva, be kell! szereznem valamit, az alkotási kedvem és az ihletem gyakorta amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is száll.

Szerencsére a tavaszi/húsvéti növénydíszek megalkotásánál, ez utóbbira nem került sor. Akadt itthon 12-es agyagcserép, több maradék húsvéti apróság, jó ideje gyűjtögettem a tojáshéjakat, növények pedig… nos hát mindig akadnak a kertben. Azt is tudtam, hogy árvácskákkal szeretnék dolgozni, hiszen náluknál nincs számomra kedvesebb, vidámabb virág ebben az időszakban. A szín és fajtaválaszték egyszerűen lenyűgöző, így aztán beszereztem néhányat az óriási kínálatból.

Az általunk ismert árvácskák egyébiránt a 19. században jöttek létre, több fajta, többek között a vadárvácskák keresztezésével. Napjainkban nagy-illetve kisfejű változatok mellett, többszínűek és egyszínűek is elérhetőek. A félárnyékos és a napos helyeken is szuperül érzik magukat, de ezek a bájos növénykék mégiscsak a hűvösebb időszakot kedvelik igazán. Sajnos ahogy melegszik az idő egyre inkább felnyurgulnak, elgyengülnek. De mit is beszélek? Nincs itt szó szomorúságról, hiszen az évnek pont azon időszakait varázsolják vidámmá és örömtelivé, amikor a táj még gyakran szürkeségbe borul és mi magunk is szívesen burkolózunk be egy meleg kardigánnal. Tudjuk jól, hogy mindennek megvan az ideje. Tavasszal és ősszel, nálunk az árvácskáké a főszerep. :)

Végezetül pedig elmesélem miképp is készültek ezek a vidám kis alkotások, amelyek közül sokan már a szeretteim kertjeiben csalnak mosolyt az arcokra.

Egy 12-es agyagcserépbe egy árvácskát ültettem, majd a földbe a kertben talált ágakat, virágokat szurkáltam. Némelyiknél a levágott és kiszáradt díszgyertya (Gaura) gallyakból fészket készítettem. Felhasználtam a korábban vásárolt díszeimet is, ügyelve a kevesebb több elvére, hiszen semmiképpen sem szerettem volna, hogy elvonják a figyelmet a virágokról. Törekedtem rá, hogy az árvácskák legyenek a fő attrakció és minden egyéb csak emelje, kiegészítse a szépségüket. Úgy érzem sikerült, hiszen ahányszor csak fellépegetek az otthonunk bejáratához vezető virág tengerben, a lelkem megtelik boldogsággal. Számomra élni, csak így érdemes. :)