Dália sztori a kezdetektől
A dáliákkal kisgyerekként találkoztam először. Az örökké mosolygós Erzsike néni gyönyörű csokraiban mindig fel lehetett fedezni egy-egy különleges darabot. Elbűvölő szépségnek tartottam őket. Néhány évvel ezelőtt a külföldi virágtermesztők oldalait böngészve újra felfedeztem ezeket a csodálatos virágokat. Míg itthon maximum a vidéki piacokon lehetett találkozni a dáliákkal egy-egy nénike csokrában, addig külföldön egész virágbirodalom épült köréjük: kiállítások, elképesztő nemesítések, lélegzetelállító virágkötészeti műalkotások, virágfarmok. Ekkora tehető, hogy végérvényesen beleszerettem a dáliákba, a rajongásom és a tudásszomjam a mai napig töretlen.
Egy kis dáliatörténelem
Számomra is meglepő volt ez az információ de, hogy megismerhessük a dáliák őshazáját, egészen Mexikóig kell utaznunk.
A történészek a dália termesztését és kulturális jelentőségét évezredes múltra vezetik vissza. Az ősi időkben, a ma Mexikónak nevezett terület déli részén élt és gazdálkodott Xochimilca népe. Zöldségeket és más élelmiszernövényeket termesztettek, valamint fényes virágokkal teli kerteket műveltek. Virágoskertjeikben vadvirágok, körömvirágok és hatalmas dáliák termettek a legkülönfélébb színekben. Végül ezt az ősi civilizációt egy még híresebb népcsoport hódította meg: az aztékok.
Már ebben az időszakban is megjelentek a dáliák a nemzeti szimbólumokban és a kulturális műtárgyakban. Vallási szertartásokon használták őket. Emellett a hagyományos gyógyítók különféle fizikai betegségek kezelésére orvosságot készítettek belőlük. Az aztékok a dália gumóit ételként is fogyasztották.
Az ősi azték kultúrában a dáliát a háború virágának is nevezték. Hagyományos vallási gyakorlataikban a dáliát egy "kígyóasszony" néven ismert istennővel hozták kapcsolatba. Más istenségek megparancsolták neki, hogy egy agávélevéllel szúrja le a dáliát. Ezután egész éjjel a szívéhez szorította a virágot. Másnap reggel ez az istennő egy kifejlett, háborúra és vérre szomjazó istent szült. Ez a történet az egyik oka annak, hogy a dália emblémája a harcosok sisakján is megtalálható volt.
A spanyolok már 1525-ben beszámoltak arról, hogy milyen új növényt találtak Mexikóban, de a legkorábbi ismert leírás Francisco Hermandez-től származik, aki II. Fülöp spanyol király megbízásából 1570-ben Mexikóba látogatott, hogy tanulmányozza "az ország természetes termékeit".
1789-ben Vicente Cervantes, a mexikóvárosi botanikus kert igazgatója "növényi részeket" küldött Antonio Jose abbénak, a madridi királyi kertek igazgatójának. A következő években Madrid magokat küldött Európa különböző országaiba. Az új hajtásokat 1791-ben Anders Dahl svéd botanikus nevezte el "dáliának". Ekkor kapta a nemzetség a "dália" nevet.
A mai Mexikó területén azonban a dália napjainkig megőrizte tiszteletét. Még mindig az örökséget és a kultúrát szimbolizálja, de egyben az egységet, a szépséget és a nemzeti büszkeséget is. Ennek eredményeképpen a dáliák még ma is megtalálhatók a mexikói népművészetben, képzőművészetben, textíliákban, ruhákban és falfestményeken.
A dáliának a mexikói kultúrában és történelemben elfoglalt különleges helyének elismeréseként a kormány 1963-ban a dáliát Mexikó nemzeti virágává nyilvánította.
Forrás: https://a-z-animals.com/blog/discover-the-national-flower-of-mexico-the-dahlia/
Na, de hogyan is termesszünk dáliát?
A dáliák a földalatti gumóikból fejlődnek ki, melyeket tavasszal szükséges elültetni, hogy aztán a hajtások megjelenését követően egész nyáron és kora ősszel virágozzanak.
A dáliagumó a burgonyához hasonló kinézetű, raktározza a növény fejlődéséhez szükséges folyadékot és tápanyagokat. Felépítését tekintve egy központi, fás részből és a hozzá csatlakozó gumókból épül fel. A gumók csak a raktározást biztosítják, az új rügyek a központi fás rész tövében keletkeznek. A dáliák a mi éghajlatunkon nem fagyállók, így az első őszi fagyok előtt, októberben fel kell őket szednünk a földből. A téli időszakban például száraz forgács közé téve pihentethetjük őket. Ez idő alatt a gumókban elraktározott vízből és tápanyagokból élnek.
Április közepén a gumókat érdemes előnevelni a lakásban. A gumókat tegyük földdel megtöltött cserepekbe, úgy, hogy a fás felső rész ne legyen betakarva. Fontos, hogy ne óriási cserepeket használjunk, mert ebben az esetben a gumók megrothadhatnak. Elég hetente egyszer egy kis vízzel meglocsolni őket. Hamarosan látni fogjuk az első hajtások megjelenését. Az előnevelt dáliákat május közepén, a fagyos napok elmúltával szabadföldbe kell ültetni. Ilyenkor érdemes rögtön egy karót is helyezni melléjük, hiszen a hatalmas virágok súlya miatt, a növények igénylik a támasztékot.
A dáliák kiváló vágott virágok, csodásan mutatnak a csokrok központi elemeiként. Érdemes is minél többször levágni a virágokat (az elszáradtakat is) hiszen ez folyamatos virágzásra ösztönzi a növényt.
Szerencsére azoknak sem kell lemondaniuk a dáliákról, akiknek nincs kertjük, hiszen a botanikusok rengeteg olyan fajt nemesítettek az évek során, melyek alacsonyabb méretüknél fogva, cserepekben is kiválóan megélnek.
Összegezve találhatunk a piacon: kaktuszvirágú, szimplavirágú, pompon-virágú, labdavirágú, lótuszvirág-típusú, szellőrózsa-típusú, galléros, illetve ún. dekoratív dáliákat is.
Én főként a nagyvirágú változatokat kedvelem, de hogy a méheknek is kedvezzek, minden évben termesztek néhány szimpla virágú változatot is, hiszen ezen virágtípusoknál férnek csak hozzá igazán a pollenhez a beporzórovarok.
Idén négy új dáliát vásároltam, régi nagy kedvencemet, a Cafe au Lait-t, illetve egy új változatát, a Cafe au Lait ‘Royal-t, valamint a Pooh és Pumpkin fajtákat. Izgatottan várom, milyen csodákkal örvendeztetnek meg az idei szezonban. :)
Bízom benne, hogy meghoztam a kedved és csatlakozol hozzám a dáliák termesztésében. Neveljünk magunknak virágokat!
