R. F. Kuang - Sárga
„Belerágják magukat az életedbe, mint egy féreg, és keresik, hogyan bánthatnak és alázhatnak meg téged, vagy ne adj’ isten, hogyan sodorhatnak veszélybe. Mindent megbánhatsz, amit valaha megosztottál magadról: minden képet, minden mémet, minden kommentet a YouTube-videók alatt, minden odavetett tweetet. Mert a trollok meg fogják találni.
„Végülis halandó volt, gondolják. Olyan volt, mint mi. És azzal, hogy elpusztítjuk, hallgatóságot teremtünk, erkölcsi tekintélyt építhetünk magunknak.”
R.F.Kuang Sárga című könyve többször is szembejött velem az elmúlt hónapokban, ami nem lepett meg, hiszen jól tudtam, hogy óriási rajongás övezi világszerte. Valahogy mindig van bennem egy tudattalan ellenállás a sikerkönyvekkel szemben, így úgy gondoltam ezt a könyvet sem fogom elolvasni. Egyelőre biztosan nem. Talán, ha kicsit alábbhagy a zaj. Ám csodák csodája a NIOK-könyvklub februári közös könyve a Sárga lett, így hát beadtam a derekam. 😊 Itt jegyezném meg, hogy a regény eredeti címe Yellowface – szabad fordításban: Sárgának tetteti magát.
A mű tulajdonképpen egy szatíra, társadalomkritika. Hasonló stílusban nem is tudom, hogy mikor olvastam utoljára, szóval már csak ezért jár neki egy plusz pont.
„Ez egy óriási történet, kár, hogy nem ő írta.” – áll óriási betűkkel a mű hátoldalán. Ez a mondat tulajdonképpen össze is foglalja miről is szól majd a történet.
June Hayward középszerűen csinos, fehér bőrű, fiatal, amerikai nő. Athena Liura is majdnem igaz minden jelző annyi különbséggel, hogy ő elképesztően csinos, gyönyörű és kínai származású, amerikai író.
A két nő még az iskolás éveikben ismerkedik meg és kötnek barátságot. Arról álmodoznak, hogy világhírű írók lesznek. De tudjuk, az álmok nem mindig válnak valóra. Legalábbis nem mindenkié. Míg Athena az iskola végeztével megjelenő első könyve a sikerlisták élére repíti őt, addig June a középszerű írók óceánjában sodródik. A két nő az iskolai évek után is kapcsolatban marad, míg Athena egyre sikeresebb lesz, June-nak nem sikerül elérnie semmi kiemelkedőt. Egyetlen dolog mozgatja igazán, olyanná akar válni, mint barátnője, elképesztően irigy mindarra, ami Athena. Így hát, amikor Athena tragikus hirtelenséggel meghal, June számára elérkezik az idő. Ellopja és kiadatja a saját neve alatt, elhunyt barátnője utolsó kéziratát. A sztori innentől kezdve thrillerbe csap át, spoilerezni nem szeretnék, szóval, ha érdekel, mégis miként, el kell olvasnod. :D
Amint becsuktam a könyvet, kérdések tengerében találtam magam:
Miért nem azzal foglalkozott inkább, hogy ő is jobb legyen?
Milyen őrült lélekállapot kell ahhoz, hogy meggyőzze magát arról, hogy amit tett, tulajdonképpen helyes?
Miért szomjazza ennyire a sikert?
Miért fontosabb idegen emberek elismerése annál, hogy nyugodt lelkiismerettel hajthassa álomra a fejét?
Miért az arctalan tömeg ítélete határozza meg, hogy ki is Ő valójában?
Miért szeretnek annyira más emberek életében vájkálni?
Miért van az, hogy a csordaszellem mindig működik?
Miért kötelező eleme a sikernek, hogy extrán különlegesnek higgyenek mások?
Miért akarják aztán lerántani a porba, azokat, akiket korábban maguk felé emeltek?
A sikeres személy ellen irányuló irigységük nagyobb hatalommal bír, mint az, hogy kiáll az érdekeikért?
Hol van a PC-ség „egészséges határa”?
Mire képes egy ember a siker érdekében?
A siker tényleg az, aminek hisszük?
Ezek a kérdések frissen, a regény befejezése után zakatoltak a fejemben és a sort még folytathatnám. Rengeteg gondolkodni valót adott nekem ez a történet. Sajnálnám, ha kihagytam volna.
Nagyon ajánlom.
5/5