Most itt az idő, pihenj!

A meditáció napjainkban igen népszerű, de vajon mi lehet ennek az oka? Úgy gondolom egyszerű a válasz. Túl sok inger ér bennünket, túl sok információ fut át bennünk, akár szeretnénk akár nem. A világunk túl hangos, túl gyors. Azért, hogy képesek legyünk feldolgozni a rengeteg impulzust, a napjaink nagyrészét önmagunkon kívül töltjük. Aztán szinte kivétel nélkül elérkezünk egy pontra az életünkben, amikor úgy érezzük itt a vége, kiszállnánk a mókuskerékből, legalább egy kis időre. Vágyunk a gyógyírre, ami enyhülést hoz, kipróbálunk mindenfélét, hiszen szerencsére ma már számtalan módszer, irányzat, szakember áll rendelkezésünkre. A választék tekintetében igazán nem lehet panaszunk, ámde pont ezért, nagyon könnyű elveszni is. Azonban biztosan tudom, hogyha igazán figyelünk a belső hangunkra, megtaláljuk a nekünk felírt receptet.

 Az én egyik „gyógyszerem” a meditáció. Nem indult könnyedén a kapcsolatunk, hiszen számomra a meditációhoz nyugalomra van szükség, le kell tudni lassulni, szinte meg kell, hogy álljon az idő. Én pedig sosem voltam az a típus, aki egy percig is meg tud ülni a fenekén. Ha a testem éppen nem is, legalább a gondolataim mindig ezerszeres fordulatszámon pörögtek. Azt gondoltam én már csak ilyen vagyok és ezen képtelen vagyok változtatni. Tévedtem. Szinte mindenen lehet változtatni, csak elhatározásra és kitartásra van hozzá szükség. Meg sokszor arra is, hogy már nagyon fájjon. Ugyanis van az a pont, amikor már annyira szenvedsz, hogy bármit megtennél, csak enyhíts a nyomáson. Így történt velem is, és ekkor, az életem eddigi legstresszesebb időszakában rátaláltam a meditációra. Nem volt előttem példa, vakon tapogatóztam. Meghallgattam mindenfélét, kipróbáltam ülve, fekve, gyertyát gyújtva, illóolajokat párologtatva, de mégsem sikerült. Nagyon sokáig nem tudtam ellazulni, csak cikáztak a gondolatok a fejemben. Sokszor voltam bosszús, hogy mit csinálok rosszul. Gyakran azt gondoltam inkább felugrok és felszántom az egész világot, mert megőrjít, hogy mozdulatlan a testem, míg az agyam őrült tempóval zakatol továbbra is. Úgy éreztem, nem tudok parancsszóra megpihenni. De nem adtam fel. Aztán egy napon megtört az átok és kikapcsoltam. Nem aludtam és nem gondoltam semmire. Mikor véget ért a meditáció úgy éreztem magam, mintha kicseréltek volna, annyi energia volt bennem, hogy magam sem hittem el. Aztán a napjaim része lett ez a fajta „kikapcsolódás”. Nem minden alkalommal tudok ilyen szinten ellazulni, de nem is várom el magamtól. Azt hiszem a titok kulcsa pontosan ez lehet, hogy nem várunk el semmit, csupán megengedjük magunknak, hogy az történjen, aminek akkor és ott történnie kell. Van, hogy csak egy kellemes zenét hallgatok és megpróbálok teljesen a hangokra fókuszálni, de leginkább a vezetett meditációkat szeretem.  Egy év elég idő volt, hogy megtaláljam a kedvenceimet. Annak függvényében választok, hogy éppen mire van szükségem, ilyenkor hallgatok az intuíciómra. Ha aznap nincs kedvem meditálni akkor az is rendben van, de sosem hagyok ki túl sok időt, mert megtapasztaltam, hogy nagyon ki tudok esni a gyakorlatból. Pont olyan ez, mint a testedzés. Ha jelentős ideig nem dolgoztatod meg magad, újra jön az izomláz.

Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy számodra is a meditáció jelenti majd a vágyott gyógyírt, de hidd el, egy esélyt igazán megérdemel.

Végezetül itt hagyok egy ajánlót a személyes kedvenceimről. Ők azok az emberek, akik rengeteget adtak nekem ezen az úton. Kívánom, hogy te is találd meg a békédet!

Thétakert: https://www.youtube.com/@thetakert

Szilasi Márti: https://szilasimarti.com/ingyenesmeditaciok/

Bob Ramóna: https://www.youtube.com/@BobRamona

Gálik Klári: https://kurzus.galikklara.com/mindfulness-meditaciok-mindennapra/

Ölvedi Gábor: https://www.youtube.com/@KarmaPemaDorje

Veit Lindau meditációi magyarul: https://www.youtube.com/@veitlindaumeditacioiespodc3808/videos