Illékony

A messenger pittyenésére kapom fel a fejem. 

Találkozunk? - kérdezi. 

Ritkán van erre alkalmunk, így azonnal rohanok hozzá. 

Babát várunk. 

A Boldogság azon nyomban kopogtat az ajtómon. Beengedem.

…

Ismét útnak indulok. 10 perc telik el. 

…

Belépek az ajtón. Cipőben ül az ágy szélén. Lassan leereszti a telefont. A pillanat kifeszül. Rákos. - suttogja. A Szomorúság azon nyomban kopogtat az ajtómon. Beengedem.

…

Halkan figyelek, hiszen jól ismerem már mindkettőt. A Boldogság a legudvariasabb vendégem. Ha tiszteletét teszi nálam, sosem marad túl sokáig. Azt mondja, így tudom őt igazán megbecsülni. Félek, hogy most is elillan. Ma azonban óvatosan arrébb kúszik a kanapén és hellyel kínálja a Szomorúságot. Most látom csak, hogy mindkettőnek jut hely a szívemben. Úgy döntenek egy időre közösen fogják kibérelni. Beleegyezem.