Az ajándék

Tudod, nagyon szeretem az ünnepeket. Szeretem a hangulatukat, az alkalmat megelőző készülődést, az ajándékokon való ötletelést. De számomra nem csak a karácsony ünnep, vannak olyan napok, amelyeket egyszerűen csak szeretek azzá tenni. Ajándékokkal. Ajándékot adni számomra mindig különleges dolog volt. Anya sokat mesélt arról, hogy a napi virágcsokrokon túl, gyerekkoromban gyakorta láttak viszont, régóta keresett tárgyakat, tőlem kapott, gondosan becsomagolt ajándékok formájában.

Imádtam ajándékozni. Később rájöttem ez a szeretetnyelvem. Az ajándék számomra a szeretetem megnyilvánulása. Sosem ajándékozok erőltetetten, kényszerből. Ajándékozni úgy hiszem, csakis szívvel lehet. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb ajándékot megtalálhassam vagy megalkothassam, figyelnem kell. Folyton. Mindig. Szeretetből ajándékozni csak úgy lehet, ha érzed a másikat. Enélkül nem érdemes.

Az év vége kimeríthetetlen tárházat nyújt számomra az ajándékozásra. Karácsony, névnapok, szülinapok hada. Családtagok, barátok, kollégák, ismerősök, jótékonysági kezdeményezések. Megszámlálhatatlan lehetőség, hogy ilyen formában is éreztessem a szeretteimmel, mennyire fontosak számomra.

A napokban azon méláztam, hogy vajon mindenkinek megtaláltam-e a legmegfelelőbb ajándékot, amikor eszembe jutott valami különös. Van valaki, akinek sosem adtam ajándékot szeretetből. Kapott már tőlem tárgyakat az idők során, de ezek mind-mind üresek voltak, érzelmek nem voltak mögöttük. Volt helyettük kényszer, megnyugtatás, lecsillapítás és űrbetöltés. Az az igazság, hogy míg mindenkire figyeltem, róla teljesen megfeledkeztem. A legfontosabbról. Hiszen ő mindennek az esszenciája, a szeretetajándékaim forrása. Közben rájöttem, hogy napról napra egyre jobban ismerem, megtanultam figyelni rá, jól ismerem már szívének minden kis vágyát is.

Ma szülinapja van. Mikulás napja.

A szülinapom.

Életemben először szeretném megajándékozni magamat is és megköszönni mindent, amit ebben az évben magamért és ezáltal minden szerettemért is tettem.

Furcsállod a soraimat kedves olvasó? Hidd el nemrég még én is hasonlóképp gondoltam volna. De mégis arra kérlek, hogy az ünnepekhez közeledvén, a rohanás, menütervezés, év végi beszámolók és kényszerű ajándékvadászat mellett, szánj egy kis időt magadra is. Gondold át egy pillanatra, mikor tettél magadért utoljára valamit úgy igazán, mikor ajándékoztál magadnak egy morzsányit is a figyelmedből és a szeretetedből?! Ha a válaszod hasonló az enyémhez, még nem késő, hogy „beszerezz” egy utolsó AJÁNDÉKOT az idei fa alá.