Mindjárt…

hazudod nekem újra, az elmúlt hetekben milliomodik alkalommal idevetve, csak hagyjalak már békén. Mindjárt! - egy szó, aminek számomra kiüresedett a tartalma. Semmit nem jelent többé. Mindjárt régen azt jelentette, hogy maximum percek múltán. Mindjárt ma órák, sőt napok múlva is lehet.  23:54 van, ebben a pillanatban éppen reggel óta van mindjárt. Dühömben felordítanék, hátha felébrednék ebből a rémálomból. De itt szendereg mellettem a kiskutyánk, attól félek ő is felébredne. Ránézek, megsimogatom és újra lenyelem a dühömet. Hallom hogy recseg a széked a fejünk felett, nekem meg recsegve csúszik le gyomromba a métely. Mindjárt! - suttogja egy hang. Már csak néhány percet, órát, napot, hetet, s ki tudja mennyit kell kibírnod és visszakapod. Minden újra olyan lesz, mint régen. De tudom, hogy nem lesz. 

Az elvesztegetett pillanatokat nem adja vissza semmi. A ki nem mondott szavaimat többé már nem emészti meg a gyomrom. Az átaggódott éjszakáim sebeire nem kínál gyógyírt a holnap. Csak a tehetetlenségemben a tenyerembe vájt körmeim nyomát mossa el az idő. Ezeket a napokban ejtettem magamon, mikor a szívem azt üvöltötte, hogy kapjam ki a kezedből és törjem össze a telefonodat a bolt közepén. Hogy miért? Mert akkor a mindjárt jövök, csak visszaugrok egy dologért alatt valójában azt értetted, hogy a sorok között megbújva dolgozol, pedig azt mondtad aznapra vége. Nem törtem össze, most meg azon lamentálok, hogy hibát vétettem. Talán akkor észbe kaptál volna, talán akkor észrevettél volna, talán akkor nem mondanád többé azt a kibaszott szót nekem, hogy Mindjárt. Soha többé nem akarom hallani. Ha itt állna előttem, úgy képzelem lángoló vörös lángnyelvek között lépdelne a közönyös Mindjárt herceg. Éjfél is elmúlt és te sehol, én meg kezdek megőrülni. Úgy érzem sosem lesz már vége. Egy újabb csodás napot vitt magával az a szemét Mindjárt!  Régóta tudom, hogy a szerződés megköttetett. A folyton elismerésre éhes lelked számára muníciót ígértek, cserébe egy dolgot kértek tőled. Az életedet. Te elfogadtad a feltételeket, s vele együtt Mindjárt rögtön felkínált barátságát is! Pedig meg kellett volna hallanod, hogy mindenki összesúg a háta mögött. Mindjártnak sosem volt jó híre hiszen ő a legnagyobb hazug, leginkább azt akarja elhitetni mindenkivel, aki a bűvkörébe kerül, hogy az idő, amit kaptak végtelen. Mindjárt lesz időd magadra, az egészségedre. Mindjárt lesz időd nyugodtan enni, aludni, nevetni, filmet nézni, zenét hallgatni, elolvasni egy könyvet, a szeretteidre figyelni, beszélgetni önfeledten. Mindjárt leteszed a telefont, mindjárt kikapcsolod a gépet, mindjárt lecsendesíted a gondolataidat. Mindjárt! Elhiszed neki! Naiv vagy, én már átlátok rajta! Nyisd már ki a szemedet! Nem látod, hogy csak hiteget! 

Hallom a lépteidet, talán ma...

Észreveszed, hogy fent vagyok. Rám mosolyogsz és azt mondod vége. De már nem hiszem el. Én a gyertyafénybe bámulok, te fogat mosni indulsz. A telefonodat megint magaddal viszed. Percek telnek el. Csak a csöndet hallom. Érzem a zsigereimben, hogy a telefonodat nyomkodod. Mindjárt herceg adddig vörös köpenyében, kaján vigyorral az arcán, röhögve nyargal a pillanatban és veled együtt markában tartja az én szívemet is. Tudom, hogy nem adja vissza egyhamar....